3. fejezet

Sziasztok! Nagyon, de tényleg, nagyon szépen köszönöm a hét feliratkozót. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen jó érzés. És a megjegyzések..arról ne is beszéljünk! Köszönöm szépen még egyszer.

A fejezet- mint az előző- nem lett olyan hosszú mint az első, de említettem is, hogy a többi fejezet nem is lesz olyan hosszú.Ezért tényleg elnézést kérek, de úgy gondolom, hogy nem kell ide egy regény, inkább kiemelem a legfontosabb részeket. Jó olvasást! Norelle

Bízhatsz bennem!

"Nem árthat senkinek, ha a vágy valami után olyan erőssé válik, hogy a szív egy zuga igaznak tartja.,,

Rosalie Pritchett

 

- Semmi közöd hozzá, érted? Semmi.- állt fel ingerülten és felemelte a hangját. Összébb húztam magam a matracon. Féltem tőle, nagyon és kitudja mit csinálna velem ha nagyon ideges.

- Bo-bocsánat csak megkérdeztem.- dadogtam tejes félelembe. Nagyokat sóhajtva nézett maga elé, hogy le nyugtassa magát. Néztem őt, tanulmányoztam. Végignéztem fel- le emelkedő mellkasán, amit sötét ing fedett. Lejjebb vándorolt a tekintetem a lábára, amire egy farmer térdnadrágot vett fel. Formás lába volt, már majdnem formásabb mint az enyém. Sőt, mondhatom, hogy formásabb is volt. Cipőt nem viselt, mezítláb állt előttem. Felnéztem arcára és megláttam, hogy ő is engem néz. Nekem még most volt csak alkalmam megnézni őt jobban de a látvány nem, hogy undorító lett volna, még vonzó is. Az ilyen rablókat és gyilkosokat mindig is olyannak képzeltem el, hogy egy kövér, koszos és büdös ember, aki ápolatlan és szar le mindent nagy ívből. De ő nem olyan volt. Ő ápolt, törődött magával, a háza gondozott volt és ő tiszta, a teste izmos. Egyáltalán nem olyan, mint a képzeletembe.
Nézett engem, folyamatosan csak rajtam legeltette tekintetét. Zavarba ejtett, ezért inkább lesütöttem szemeim. Utáltam ha néznek, zavarba jöttem tőle mindig. A ruhám alját gyűrögettem idegességembe. - Kérlek, mond el! Bízhatsz bennem!- motyogtam. Sóhajtását hallottam meg, majd a lépteit amint felém közeledett. Egy kicsit arrább tolt, mellém ült.  Meglepődtem rajta, nagyon is.
- Tudom, hogy bízhatok benned. Mert úgy sem mondanád el senkinek, mivel itt fogsz ebben a házban maradni. Ha ki is jössz, akkor velem. Szóval nem járna a szád. De úgy érzem, hogy nem vagyunk haverok, hogy ezt elmondjam neked.- Hangja lágy volt, nem olyan mint pár perccel ezelőtt. Hamar lenyugszik, nagyon úgy tűnik. - Gyere.- bökött a fejével az ajtó felé.- Fürödj le.
- Meg-megenged?- néztem rá értetlenül, mire halkan, de felnevetett.
- Persze, miért ne engedném? Nem vagyok rossz..- gondolkodik el.- De, kicsit rossz vagyok.- mosolygott rám és felállt. Felesleges volt leülnie. Kitakartam magam és én is követtem őt egyenesen a fürdőig.- Fürödj meg nyugodtan. Kint leszek. Szökni ne próbálj, magasan vagyunk.- mutatott az ablak felé, majd egy biccentéssel kiment. Körülnéztem a fürdőszobába, nagyot sóhajtva kezdtem el vetkőzni és megengedni a vizet. Beleültem a forró vízzel teli kádba és lehunytam szemeim. Olyan jól esett. Mindent elfelejtettem ami eddig történt. Bár ez sem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Azt hittem szemem- szám be lesz kötözve, de erre a forró vízben kötöttem ki. Kaptam kaját, nem bántott, néha fel ment benne a pumpa de nem bántott. Ezért tényleg hálás voltam neki, de nem is kellett volna annak lennem. Elrabolt és fogva tartott.
Hirtelen kinyitottam sötétkék színű szemeim, mivel bevillant egy terv. Egy nagyszerű terv, ami remélem beválik. Mosolyogva hunytam vissza szemeim és a terven agyaltam úgy, hogy lassan elnyomott az álom.

Az asztalt törölgettem dudorászva, miközben halkan ment a rádióban a zene. A csípőm jobbra balra ingattam és áttértem a konyhaszekrény törlésére. A derekamon megéreztem két nagy kezet, ami gyengéden nyomódott ahhoz.

- Irtó szexi, ahogy ezt csinálod!- morogta rekedtes hangon a fülembe. Leheletét megéreztem a nyakamnál, majd ajkait, miközben finoman puszilgatja. Nagyot sóhajtottam és lehunytam szemeim, szorosan kapaszkodtam a konyhapultba.  

- H-Harry.. ne csináld ezt.- dadogtam. Teljesen elgyengültem ettől. 

- Nem csinálok semmit, édes.- harapott óvatosan fülcimpámba majd maga felé fordított. A szemeimbe nézett és lassan, érzékien megcsókolt. Nyelve utat tört magának és nyelvemmel vívott csatát. A hajába túrtam és meghúztam azt. Aprót nyögött a csókba és két lábamat a dereka köré csavarva indult meg velem a kanapé felé. Ledöntött rá és két lábam közé helyezkedett. Újra áttért nyakamra és elkezdte puszilgatni, szívogatni. Felnyögtem az érzéstől és hajánál fogva húztam a fejét magamhoz egy csókra. Óvatosan meghúzta alsó ajkam. Elmosolyodtam és a felsőjét kezdtem felhúzni. Felült rajtam és ő rántotta le magáról a fehér anyagot. Eldobta valahova, majd újra a nyakam kényeztetésével volt elfoglalva. Mocorogtam alatta az élvezettől. Éreztem, ahogy elmosolyodik és a felsőm alját gyűrögeti. De nem sokáig, mert ahogy elkezdte, úgy le is húzta rólam és felfedte a fekete melltartóm.
- Gyönyörű vagy.- nézett végig rajtam csillogó tekintettel.  Lesütöttem a szemem és égett az arcom. Azt hiszem vörösebb voltam mint egy alma. Mosolyogva nézte az arcom, majd hátam alá nyúlt és kipattintotta melltartóm. Lassan lehúzta a pántokat a vállamon, majd mikor meglátta melleim eldobta a fehérneműt és melleimre tapadt. Hangosan felnyögtem és a fejem melletti párnába kapaszkodtam. Ez érzés hirtelen eltűnt és valami hidegbe kerültem bele. Kinyitottam szemeim és tudatosult bennem, hogy ez mind csak álom volt és nem valóság. Nagyot sóhajtottam, megmosakodtam a hideg vízben. Leengedtem a vizet és kiszálltam a kádból. Magamhoz vettem egy puha, halványkék törölközőt és magam köré tekertem. Hogy álmodhattam ilyen hülyeséget? Miért vele? Eléggé élethű volt, mintha a valóság lett volna. A szavai, az érintései mind valóságosak. De mégsem volt az, nem is bántam. Mert ő csak egy srác, aki megölt egy embert, engem elrabolt és így engem zavar mind ő, mind az álom. Valószínűleg attól volt ez, mert túlságosan is megbuggyantam attól, hogy elrabolt, s talán nem fog elengedni sosem. Az egész életem itt fogom tölteni egy vadidegen körül, a családom, barátaim nélkül, csak vele. Sóhajtva vettem észre, hogy csak a mai ruhám volt ott, semmi más. Résnyire kinyitom az ajtót, hogy ne tudja a törölközőbe csavart testem meglátni.
- Öhm, Harold vagyis Harry.- szorítottam zavartan össze szemeim.- Nem tudnál adni valami ruhát és esetleg fehérneműt?
- Tessék?- sétált oda elém egy sörrel a kezében. Ó, hogy ez ilyenkor iszik. - Nem hallottam, épp pakoltam.
- Tudnál adni ruhát? Meg fehérneműt?- kérdeztem rá újra. Biccentett egyet, majd elindult egyenesen egy szoba felé. Hallottam, hogy kotorászik, de pár perc múlva vissza is tért egy bő, szürke pólóval és egy fekete alsógatyával.
- Itt van, vedd fel. Bugyim nincs.- mosolyodott el, mire én megforgattam a szemem, kirántottam kezéből a ruhadarabokat és visszacsuktam az ajtót. Bugyija nincsen. Ki gondolta volna? Azt hittem bugyit hord. Ezek a gondolatok között vettem fel a kölcsön adott cuccait. Meglehetősen jó illatuk volt. Áradt belőle a finom menta illat. Behunytam szemeim és nagyot szippantottam. Hasonló illata volt, mint a drága Matt-nek. Hogy hiányzik a kis göndör fürtös. Megráztam a fejem azért, hogy felejtsem el most az arcát és mindenét mert elbőgöm magam. Többet nem látom. Sóhajtva kimentem a fürdőből, odamentem feszengve Harry-hez. Akármilyen ''kedves" volt velem, akkor is félek tőle. Kitudja mikor borul ki, mikor kezd el velem ordibálni.
- Kérhetek inni?- néztem rá félve. Elmosolyodott, majd a hűtőhöz ment egy sörért. Átnyújtotta nekem, mire nekem összefutott a szemöldököm.- Nem, sört nem kérek. Én.. én nem iszom.
- Jaj, egy kis sörbe nem halsz bele. Alig van benne alkohol. És még finom is. Na.
- De..- próbáltam valami rendes érvet adni arra, hogy miért nem ihatok.
- Nincs de. Idd!- bontotta ki nekem és a számhoz emelte. Megfogtam az üveget, egy kis hezitálás után nagyot kortyoltam belőle. Grimaszolva töröltem meg a számat. Ittam már sört, de mindig is csak kicsit, nem voltam odáig az alkoholért. Ezért is, ha mentünk bulikba sosem ittam, csak szórakoztam.
- Láttad volna az arcod.- nevetett hasát fogva. Egyik kezével az asztalba kapaszkodott, másik kezével fogta a hasát.
- Nyugi haver. Ennyire nem volt vicces.- emeltem fel a kezem nyugtatás képp. Elő fog jönni az az énem, aki szoktam lenni és akkor lehet, hogy tényleg nagyon dühös lesz. Nem akarom most, ebben a helyzetben a szókimondó énem.
- De, kurvára vicces volt.- ült le egy székre, az arcomat utánozva.- Hát, hát ez jó volt.
- Neked minden vicces vagy csak szimplán hülye vagy?- Jajj ne, Rosalie! Állj le.
- Mind kettő.- szólalt fel visító hangon, mire belőlem is kirobbant a nevetés. A hangját meghallva még jobban elkezdett nevetni.
- Mi- mi volt ebben a sörben? -ültem le a földre, mert a hasam majd' szét robbant. Úgy éreztem, hogy már nem vagyok józan, pedig épp egy kortyot ittam belőle. Tovább röhögött, nem válaszolt csak el volt terülve a széken. Mint két, beszívott, fiatal, hülye gyerek. Komolyan. De én nem szívtam, szerintem ő sem. Akkor ez mi a szar. Hirtelen abba hagytam a nevetést.- Honnan vetted ezt a szart, Harry?